Prológus

Mi a Fradi-stílus? Vajon Sergiy Rebrov Ferencvárosa felélesztette és modernizált formában pályára viszi azt? Mik ennek a jegyei? Alapvetően ezekkel a kérdésekkel foglalkozom jelen bejegyzésemben és természetesen kitérek arra, hogy a címben szereplő kérdésre milyen adekvát választ adhatunk. Személyes élmény kötődik ehhez a kérdéshez, hiszen a lelátón ülve hallgattam a szurkoló elégedetlenkedését, miszerint folyamatosan a középpályáról a védelemhez, míg a védelemtől Dibuszhoz került a labda. Eleinte borzasztóan zavart ez az értetlenkedés, de aztán megbékéltem vele, hiszen egy vérbeli Fradi-szurkoló egy valamit fogad el, az előrejátékot, azt, hogy megfélemlítjük, letámadjuk, földbe döngöljük az ellenfelet. Ebbe az eszmeiségbe látszólag nem fér bele a hátrapassz. A szurkoló őrködik az eszme felett.

Alapvetések

Mi a stílus? A stílus a játékfelfogás képi megjelenítődése a pályán.[1] Megmutatja azt, AHOGYAN gondolkodom a futballról. A stílus olyan szervező elv, amely áthatja a futball alrendszereit (edzőképzés, játékoskiválasztás, utanpótlásképzés, stb). A stílus egy alapkő, amire a váradat építheted, egy ragasztóanyag, ami összetartja az egyes elemeket, és ha baj van, ez az a bizonyos kályha, amihez vissza lehet térni. Egy adott ~ bármilyen játékrendszerben le lehet játszani, és ez fordítva is igaz persze, egy adott játékrendszerben többféle stílus is megjelenhet. Annak meglétét nem mindig veszi észre az ember, azonban annak hiánya azonnal feltűnik. Leegyszerűsítve stílus akkor van, ha azt játszom holnap, amit ma. Napjainkra a korábban élő és virágzó (1900-as évektől 1960-ig) magyar futballkultúra kihalt, és néhány pislákoló lángon kívül hazánk klubjai útkeresésben vannak. A tradicionális egyesületek közül az MTK és a jelenlegi Ferencváros, ahol fellelhetők az egyes stílusjegyek.

Miben áll a Fradi-stílus?

"A Fradi-stílus nem más, mint a kombináció és lendület keveréke" - Mészáros "Dodó" József

Az identitás erőssége, a csapat kapcsolata a szurkolóival, a futball-filozófiai alapvetés, hogy a párharcokat megalkuvás nélkül megnyerjék a játékosok, illetve a rengeteg futás és akció.

A Fradi-stílus tartalmi elemei:

•         küzdelem az utolsó percig
•         soha meg nem alkuvó játék
•         az ellenfél elbizonytalanítása, megfélemlítése
•         kombinatív játék és egyenes támadás elemeinek ötvözése
•         direkt futball

Aki Fradi-meccsekre jár, sokszor hallhatja, hogy „Tempó, Fradi!” vagy azt, hogy „Támadás”. Ezek a felkiáltások a közönség soraiból jönnek, ami bizonyítja, hogy a stílus legfontosabb őrei a szurkolók. Szinte kikövetelik a tradicionális mentalitást a Csapatból és hajszolják a gólok/győzelem felé. De mire is utal ez a szó, hogy „tempó”? Egyfelől arra, hogy a tradicionális Fradi-stílus egyik jellemzője a nagy intenzitású játék, az egyenes támadások, másfelől pedig arra, hogy, hogy addig cirkuláltatja a labdát, amíg nem talál megfelelő alkalmat (tempót) a védelmi vonal hosszú labdákkal történő áttörésére. Ehhez a középpályán kombinatív játékot játszik, míg a védelmi vonalat egyenes, gyors,lendületes támadásokkal töri át. Ezek a Fradi-stílus formai elemei röviden. 

Fradi-stílus Moniz és Doll alatt

Ricardo Moniz munkássága alatt romjaiból épült újjá szemvillanás alatt a tradicionális Fradi-stílus. Megalkuvást nem tűrő játék, folyamatos nyomásgyakorlás jellemezte a monizi Ferencvárost. Támadás, támadás és csak támadtás, nem egyszer teljesen kapu elé szegezve az ellenfelet. A holland mester pontosan tudta hova érkezett, tisztában volt a klubtradícióval. Csapatának gyengéje azonban pontosan ez a nyitottság volt. A mélyen ülő védelmek ellen sokszor tehetetlen volt a támadógépezet, és ezzel egyidőben a kontrákkal szemben is sebezhető volt a csapat. Végül az öltözőt is elveszítette, a vezetőséggel is megromlott a viszonya, így búcsúznia kellett.

2013. decemberében Thomas Doll váltotta a kispadon. A német mester a 2000-es évek német futballjának karakteres edzőegyénisége volt, komoly pedigrével, aki korábban a Hamburgot és a Dortmundot is irányította. Doll már korántsem engedte fel a játékosokat nyílt sisakkal. Stabilizálódott a védelem, miközben a támadó felfogás megmaradt. Hazai porondon igazán sikeres volt, hiszen bajnoki címet és három kupát ünnepelhetett a budapesti zöld-fehérekkel. Vesztét végül a sikertelen nemzetközi szereplés okozta.

Rebrov futballkoncepciójának gyökerei és a Fradi pozíciós játéka tempótámadással

Ahhoz, hogy a Mester karakterét, játékelképzelését meg akarjuk érteni, érdemes kicsit visszamenni az időben.

„Természetesen Lobanovszkij volt az, akitől a legtöbbet tanultam. Ő volt a legtöbbet az edzőm és ez egybeesett a karrierem legsikeresebb időszakával is. Nekem ő a csúcs.” – Sergiy Rebrov

 Valerij Lobanovszkij a Dinamo Kijev legendás játékosa és edzője, a nevéhez fűzhető elsőként a futball tudományos megközelítése, a “patikamérlegen kimért” foci. A futball számára nem az egyénekről szólt, hanem az egyének kombinációjáról. Megalkotta a futball rendszer/alrendszer alapú megközelítését, melyben a 22 játékos az alrendszer elemei. Úgy vélte, hatékonyságuk mértéke felülmúlja alkotóelemek hatékonyságának összegét, azaz a Csapat több, mint a játékosok teljesítményének summája. Lobanovszkij bizonyítékokat akart, számokkal alátámasztott tudományos bizonyosságokat.

Ez a gondolatiság jelenik meg Rebrov játékfilozófiájában is, hiszen alapelvekben, koncepciókban gondolkodik, kollektivitást parancsol és a szervezettséggel párosuló fegyelmezettségben hisz. [2]

A Ferencváros pozíciós játékot játszik, tempótámadással. A labdán keresztül igyekszik irányítani a  játékot, és a területek menedzselésére kiemelt figyelmet fordít. A pozíciós játék fontos eleme az erők egyenlő elosztása a pályán, ehhez pedig elengedhetetlen, hogy a játékosok fegyelmezetten vegyék fel pozíciójukat a pályán, megtartva a csapat szerkezetét mind támadásban, mind pedig védekezésben. A hátrapasszok is ezt a cél szolgálják: időt és területet nyer vele a Fradi ahhoz, hogy a legmegfelelőbb pozíciót tudja felvenni minden játékosa támadás megindításához. Az egyes labdarúgók és csapatrészek közti távolság kiemelt jelentőségű a területek kontroll alatt tartása szempontjából.

A tempótámadás fázisai:

1.   labda biztos helyre juttatása
2.   támadó alapfelállás felvétele
3.   tempókeresés
4.   tempófogás
5.   rajtaütés

Az 1. pont a labdaszerzés utáni első fázis. Miután a Fradi megszerzi a játékszert, igyekszik - akár hátrapasszok árán is - biztosítani a labda kontrollját, biztonságos helyet/helyzetet teremteni a következő lépéshez a tamadásépítésben. Elkezdődik a labda cirkulációja.

A visszafelé történő passzok azt szolgálják, hogy a csapat időt és teret nyerhessen a 2. fázishoz, azaz a támadó alapállás felvételéhez. Ebben a fázisban körbe-körbe jár a labda, sok az oldalpassz, oldalváltás, melyet az ellenfél tolódással lekövet, azonban ezzel egy időben kimozdul egyensúlyi helyzetéből. Fontos szerepe van ebben Igor Haratinnak, aki beállósként összekötő kapocs a védelem és a középpálya között. Gyakran visszahúzódik a két védő közé, melynek az a jelentősége, hogy plusz passzopciót biztosít a labdakihozatal során (salida la volpiana)[3], biztosítva  a labda szabad áramlását. Hátránya azonban az, hogy viszont ezzel kizárja a lehetőségét egy felé irányuló felpassznak. Sokszor indokolatlanul lép be a Blazic és Dvali/Kovacevic/Frimpong közé, így csak horizontálisan vesz részt a játékban, míg vertikális passzopcióval segíthetné a labda előrejutását, - megtartva alappozícióját.

1. Ábra: Haratin visszahúzódva a középső védők közé passzopciót biztosít a labdakihozatal során

Ez összekapcsolódik a 3. szakasszal, a tempókereséssel. Ezen a ponton kapcsolom ide azt az alapvetést, miszerint a középpályán kombinációs játékot játszik a Fradi. Egyben megjegyzem, hogy Sigér és Somália technikai képességei erősen behatárolják a kombinatív játék lehetőségeit. Amikor a középpályások vagy a belső védők alkalmat látnak, főként a széleken induló “futók” megjátszásával igyekeznek áttörni az ellenfél védelmi vonalát. Ez a fajta ún. egyenes támadás a tradicionális Fradi-stílus jellegzetes eleme. Ebedli anno mélységi indításokkal hozta helyzetbe Nyilasit. A szélső védők /Lovrencsics,Botka, Heister, Civic/ felfutásaikkal tovább erősítik a széleken történő támadásvezetést. A szélső bekkek előretöréseinek az biztosít szabad területet, hogy a tükörszélsők (Tokmac,Uzuni, Mak, Isael, Zubkov) befelé húzódva a félterületeket támadják, ezzel egyrészt free space szabadul fel Lovrencsics és Heister számára, másrészt a kapu felé mozgó szelsők segítik a kapu előtti   (gólveszélyes) területek túltöltését. 

1. ábra : szélső védők bekapcsolódnak a támadásokba, a két tükörszélső a félterületek felé mozogva teret nyit a felfutóknak

 A végső fázis a rajtaütés. A széleken elrobogó védők vagy tükörszélsők előszeretettel lövik a kapu elé a labdákat Bolinak vagy Baturinanak, vagy közvetlenül támadják a kaput szélről indulva a félterületeken. Ez eredményezi azt, hogy a legtermékenyebb játékosok a szélsők, elég ha csak Tokmac vagy Uzuni góljaira gondolunk. 

1. 4-2-3-1

Összegzés

Sergiy Rebrov kinevezésével megérkezett a Fradiba a vérprofizmus. Nincsenek szent tehenek. Akik nem illettek az elképzeléseibe, azoktól szemrebbenés nélkül megvált. Ha a cél és a meccstaktika megkívánja, Haratin is padra kerül. Bebizonyosodott, hogy európai mércével mérve is modern, eredményes és stílusos csapatot képes felépíteni. Elveihez mindenkor hű, nincs megalkuvás. Számomra Rebrov Fradija felidézi a tradicionális stílust, annak szàmos eleme fellelhető, és modernizált formában tárul elénk. Valami ilyesmi újragondolását várom a magyar labdarúgásban a Duna-menti iskolának. 

Felhasznált irodalom:

[1] Ferenczi Attila: Alapok, http://footballtrainer.hu/ffc/

[2] Militár Iván: A Ferencváros játékstílusa Rebrovval – A Pozíciós Játék kocepciója,https://locationfootball.wordpress.com/2020/06/24/a-ferencvaros-jatekstilusa-rebrovval-a-pozicios-jatek-kocepcioja/

[3] John Müller: LET’S TALK ABOUT THE SALIDA LAVOLPIANA,https://theoutfield.org/2020/02/26/lets-talk-about-the-salida-lavolpiana/

Marco Rossi 2018. június 19-ei kinevezését vegyes érzelmekkel fogadtam. Na nem azért, mert nem tartom felkészült szakembernek, vagy ne ismerném el eredményeit a Budapest Honvéd vezetőedzőjeként, csupán azért, mert várva várom, hogy hazánk végre újra felfedezze labdarúgó kultúráját, és újraéledjen modernizált formában a Duna-menti iskola. Ebbe a naiv vágyba nehezen illett bele a "védekezz és kontrázz" olasz futballstílus, melyet a talján mestertől tapasztaltam, azonban megértem, hogy a magyar labdarúgásnak jelen helyzetében eredményekre van szüksége. Ugyanakkor, - ahogy azt az általam nagyra tartott Ferenczi Attila véli - az eredményhordozó a stílus, ami viszont jelenleg távol áll, az amúgy "kihalasztott" magyar filozófiától.

Mielőtt a közepébe vágok, szeretnék néhány fogalmat tisztázni. Hála az elmúlt évtizedek "szakkommentátori" tevékenységének összecsúsztak olyan kifejezések, mint a taktika, hadrend/formáció és stílus. Gyakran lehetett hallani, hogy X csapat most más stílusban lép pályára, mert most nem 4-4-2-ben, hanem 4-2-3-1-ben fog játszani vagy megszületett a "taktikai hadrend" fogalma. Nos válasszuk hát szét ezeket:

Stílus: A stílus a filozófia, eszmerendszer képi és tartalmi megjelenése a pályán. Megmutatja azt, AHOGYAN gondolkodom a futballról. A stílus olyan szervező elv, amely áthatja a futball alrendszereit (edzőképzés, játékoskiválasztás). A stílus egy alapkő, amire a váradat építheted, egy ragasztóanyag, ami összetartja az egyes elemeket, és ha baj van, ez az a bizonyos kályha, amihez vissza lehet térni.

Játékkoncepció: A stílus mentén megmutatja azt, AMIT gondolok a futballról. Lehet a koncepcióm a „védekezz és kontrázz”, lehet akár labdatartásra épülő támadókoncepció vagy pozíciós játék stb. Mindegyik lényege, hogy képviselje a STÍLUST.

Hadrend/formáció: A hadrend vagy formáció a játékosok egymáshoz viszonyított térbeli elhelyezkedése a pályán. Ha van már stílusom, van játékkoncepcióm, akkor ki tudom választani, hogy mely formáció szolgálja a leginkább az előző kettőt.

Taktika: A taktika a meghatározott formációban elhelyezkedő játékosok szerepeinek leosztását jelenti. Megmutatja, hogy kinek mi a feladata, mi a játékosok egymáshoz és a rendszerhez való viszonya a rendszer egészét tekintve. 

Most, hogy a fogalmak tiszták, nézzük meg közelebbről a bejegyzés témáját a 3-5-2-őt.

A 3-5-2  nemzetközi evolúciója

Ahhoz, hogy a Rossi-féle 3-5-2-őt megértsük, érdemes visszatekinteni a formáció fejlődésére nemzetközi kitekintésben is. A világ futballját témánk formációja az 1982-es világbajnokság után kezdte eluralni. Az 1983-ban kinevezett argetin szövetségi kapitány, Carlos Bilardo nevéhez fűződik az újítás, amikor is ezzel akart több területet nyerni Diego Maradonanak, aki a két csatár mögött kicsit visszább helyezkedett, irányítóként. A selección 1986-os diadala tovább erősítette az újítás legitimációját, amely szépen elterjedt Németországban is (söprögetővel), de ami témánk szempontjából leginkább fontos, Olaszországban is. Persze nem mindenki üdvözölte a trendet. Johan Cruyff egyenesen a futball halálának nevezte a folyamatot, melyben a klasszikus  szélsők eltűnnek és szárnyvédőkké alakulnak.

1. ábra: Bilardo válogatottja 1982-ben

"Európa csizmájában" kialakult az 1970-es évekre az úgynevezett zona mista (mn. Gioco all'italiana), mely a catenaccio továbbfejlődése révén jött létre, és ötvözte a területvédekezést az emberfogással. Az olaszok ehhez a filozófiához kerestek olyan felállási formát, amelyben leginkább ki tud bontakozni stílusuk. És itt jön képbe a 3-5-2. Ez a rendszer olyan játékosokat követelt meg, akik egyszerre védekeznek és támadnak. Napjainkban is láthatjuk,  hatékonyan csak olyan univerzális karakterű játékosokkal működik, akik a játék ezen két dimenziójában egyszerre tudnak jól funkcionálni. A formáció kulcsposztjai: a szárnyvédő (terzino fluidicante), a box-to-box (mezzala) középpályás vagy az összjátékban is kiemelkedő középső védők és a játékmester (regista, traquertista)  A rendszer reneszánszát éli napjainkban, mely nagyban köszönhető - többek közt - Antonio Conte munkásságának a Juventus, squadra azzura és napjainkban az Inter padján. Marco Rossi tehát egy régre nyúló, ám napjainkra megreformált, modern futballtrendet követve játszatja Hazánk csapatát. Nézzük, hogy is néz ki ez a gyakorlatban.

A magyarok 3-5-2-je

Bár válogatottunk igazán a 2020-as évben kezdte alkalmazni a háromvédős rendszert, azonban ennek csírái már Rossi kezdeti meccsein is jelen voltak (2018.09.08. Finnország-Magyarország 1-0, 2018.10.15. Észtország-Magyarország 3-3). Kezdetben az olasz szövetségi kapitány egyszerre alkalmazta a 4-2-3-1-et és a 3-5-2-őt., míg a '19-es évünket döntően a 4-2-3-1 uralta, 2020-ra szép lassan átváltott a Csapat a 3-5-2-re. Ez a konzekvens kiállás utóbbi formáció mellett stabilitást hozott játékunkba. Történt mindez úgy, hogy nemcsak a felállás változott, de fiatalításba is kezdett a talján mester. A korábban említett kulcsposztokon, mint például a védelem, olyan fiatalok kezdték szárnyukat bontogatni, mint Szalai Attila, Kecskés Ákos. Tovább erősítette a védelmet Willy Orbán beválogatása, Baráth Botond beépülése. Ezzel ellentétesen Kádár Tamás szép lassan kiszorult a keretből (gyaníthatóan személyes ellentétek okán is).

A szárnyvédők posztján nagy rotációt tapasztalhatunk. Üde színfolt számomra Botka helytállása válogatott szinten is, emellett Fiola is kiválóan megoldotta feladatát (mint ahogy jobboldali belső védőként is), bár előrejátéka hagy némi kívánni valót maga után. Említhető itt Bese Barnabás is és természetesen a legújabb "üdvöske" Loic Nego is. A baloldali szárnyvédő szerepét Holender Filip töltötte be a legtöbb alkalommal. Megmondom őszintén, én őt idegennek érzem ezen a poszton, mintha kényszermegoldásként nyúlna hozzá Rossi, bár megjegyzem, hogy egy 3-4-3-as hadrendre történő átszerveződés során fontos szerep juhtat neki, akár meccs közben is. Jobb lábasként a bal oldalon játszik, ami alapvetően nem lenne gond, ha tükörszélsőt játszana, azonban szárnyvédőként mélyen lép be a támadások építésébe, így az egy-egy elleni szituációkban ennek a tükörpozíciónak az előnye nem domborodik ki. Ezen a poszton még szóba jött Hangya Szilveszter, aki nagy ígéretként lett beharangozva a Vasasban, azonban a Vidiben mintha megakadt volna a fejlődése.

Szintén kulcsposzt a játékszervező pozíciója, melyet a magyar válogatott legkiemelkedőbb egyénisége Szoboszlai Dominik tölt be. Itt meg is állnék egy pillanatra. Ő az a csibész, vagány, magabiztos karakter, aki megtestesíti a magyar futballista ideális karakterét. Technikailag tökéletesen képzett, passzjátéka és rúgótechnikája kiemelkedő. Több Szoboszlait a válogatottba! :). Szóval Dominik a csapat fantasistaja, a játékmester, aki megadja a játékunk ritmusát. Nem mellesleg szellemi vezérévé is vált a Csapatnak, alig 20! évesen. 

A 3-5-2  látszólag választ ad az 1 csatár vs. 2 csatár kérdésére a nemzeti Csapatban. Már Dárdai Pál kapitánysága idején folyamatos vita folyt arról, hogy 1 v 2 csatárral álljunk fel. Azért mondom, hogy látszólag, mert egy csapat nem attól lesz támadó vagy védekező, hogy hány csatárral áll fel. Lehet védekező felfogású 2 centerrel és lehet támadó egy ékkel. Döntő ebben a kérdésben a stílus és a játékkoncepció. Labdatartásra épülő támadókoncepciót pl. lehet 4-3-3-ban és 4-2-31-ben is. A formáció csak "kiszolgálja" az adott stílust, játékelgondolást. Nikolics például hosszú idő után vissza tudott kerülni a válogatottba, és Sallai hiányzása esetén támogatni tudja Szalai centerjátékát.  

2. ábra: A magyarok 3-5-2-es hadrendje az Izland elleni Eb pótselejtezőn

A 3-5-2 előnyei:

 A rendszer talán leglényegesebb előnye a flexibilitás és a variálhatóság. A két szárnyvédő vertikális tengelyen történő előretolásával és visszavonásával könnyen válthat a csapat védekezőbb/támadóbb játékra. A felállás megengedi, hogy egy vagy két játékszervező fusson fel a pályára, mint ahogy ez megtörtént a Szerbia elleni hazai Nemzetek Ligája mérkőzésen, ahol Szoboszlai mellett Kalmár volt a másik karmester. 

A hadrend további előnye, hogy szinte játékba hívja a két szélső belső védőt, akik láthatóan egyre többször vesznek részt a játék mélységből történő szervezésében és segítik a labdakihozatalt. A védők mélységi beindulása arra készteti az ellenfelet, hogy kilépjenek a meginduló centerre, aki ezután akár csellel, akár passzal tovább tudja játszani a labdát. A lényeg, hogy kimozgat egy vagy több játékost a védekező csapatból, megbontva annak rendezettségét.

Nem érdemes elmenni amellett a tény mellett, sem, hogy a 3-5-2 létszámfölényt biztosít a pálya középső részén

A 3-5-2 könnyen transzformálható 3-4-3-á, ahol a két irányító kihúzódik a pálya széleire, növelve ezzel a csapat játékának szélességét. Az álakaulás könnyen megoldható egy kompakt 4-4-2-re is ahol a két szárnyvédő visszahúzódik a jobb bekk/bal bekk pozícióba, míg egy középső védőt feljebb kerül a középpályára (személycserével vagy akár anélkül), míg a belső középpályások a centrum két szélét biztosítják (3. ábra). A középpályások itt természetesen már az edző fantáziája és meccstaktikája szerint helyezkedhetnek el( pl. rombusz - Solksjaer MU-ja több alkalommal). 

3. ábra: Átalakulás 3-5-2-ről 4-4-2-re

Favre Dortmundja például váltogatta a 3-5-2-őt és a 4-2-3-1-et (és a 4-3-3-at) az ellenfelek függvényében, akárcsak válogatottunk, tehát átjárás eközött a két formáció között is megoldható. Fontos kiemelnem, hogy az általam felrajzolt szerkezeti változtatások 4. ábra) csak egy! lehetséges opciót vázolnak fel, nem kizárólagos megoldást! Természetesen a gyakorlatban nem belső középpályás (Dahoud, Delaney húzódik ki a szélekre).

 4. ábra:transzformáció 4-2-3-1-re

A szisztéma hátrányai:

A formáció legnagyobb gyengesége a kontratámadásokkal szembeni sérülékenység. Különösen a klasszikus szélsőkkel játszó csapatok előtt áll a nyilvánvaló lehetőség: be lehet futni a szárnyvédők mögött területeket (5. ábra). Amennyiben sikerül bejátszani az említett free spaceket, a szélső középső védőnket relatíve nagy utat kell megtenniük a kersztezéshez. 

 5. ábra: Szárnyvédők mögötti szabad területek

További hátrány a fentebb említett univerzalitás igénye, melyet a játékosok felé követel meg a szisztéma, mely beszűkíti a játékoskiválasztási mozgásterét. Éppen azért gondos játékoskiválasztást igényel, főként a kulcsposztokon. 

Epilógus

Marcos Rossi munkája 2020. novemberére nyilvánvaló eredményeket gyümölcsözött. Kijutottunk az Európa Bajnokságra, feljutottunk az A divízióba a Nemzetek ligájába, összeállt egy masszív, megbízható Csapat. Modern európai trendeket követve játsszuk a 3-5-2-őt és a 4-2-3-1-et. Az előrelépés megkérdőjelezhetetlen. Vagy mégis? Merre jutottunk előre? Jó irány-e valójában, amelyen indultunk? Ezek a kérdések merülnek fel bennem a válogatott sikere kapcsán. Vajon hosszú távon szolgálja-e a magyar futballkultúra újjéledését egy olaszos, pragmatikus és eredményorientál "védekezz és kontrázz" játékkoncepciót remekül kiszolgáló 3-5-2? Milyen állomás ez identitásunk újrafelismerésének folyamatában. Arról, hogy mit is gondolok erről bővebben, egy másik blogbejegyzésem témája lesz.

Tarts velem akkor is, légy tagja a Kezdő11-nek.

 Felhasznált irodalom:

Jonathan Wilson: Futball-forradalmak, A foci története és taktikai fejlődése az angliai kezdetektől a 2014-es brazíliai vb-ig

https://www.mlssoccer.com/post/2016/11/02/armchair-analyst-3-5-2-back-kinda-heres-how-it-works-qa

 https://www.coachbetter.com/new-posts/soccer-experts-why-the-3-5-2-is-the-formation-of-the-future/

https://www.dirtysouthsoccer.com/2018/3/16/17126522/a-brief-history-of-the-3-5-2

 Szeretettel üdvözöllek a Kezdő11-ben, Geri Miklós vagyok, amatőr focirajangó immár 34 éve. A focihoz fűződő kapcsolatom 1986-ra datálható, amikor is édesapám öléből néztem, de még nem láttam a mexikói világbajnokságot :). Apám fradizmussal fertőzött meg, egyben elültette a foci szeretét, melyek nem múlnak azóta sem. Ezúton is neki ajánlom ezt a blogot, és remélem olvassa odafentől. Nagy hatást gyakorolt még rám rám Sir Alex Ferguson Mancheter Unitedje (azóta is United fan vagyok) és Guardiola-futballfilozófiája.

Tarts velem és okoskodjunk együtt erről az iszonyatosan összetett és bonyolult, de annál csodálatosabb sportról. Dehogy sport...Sokkal több annál :)

Kellemes gondolkodást!