Kezdő11

Kezdő11

"Mé hátra passzolunk?"

- a Fradi stílus továbbélése? a rebrovi Fradiban

2020. december 20. - Geri Miklós

 

 

Prológus

Mi a Fradi-stílus? Vajon Sergiy Rebrov Ferencvárosa felélesztette és modernizált formában pályára viszi azt? Mik ennek a jegyei? Alapvetően ezekkel a kérdésekkel foglalkozom jelen bejegyzésemben és természetesen kitérek arra, hogy a címben szereplő kérdésre milyen adekvát választ adhatunk. Személyes élmény kötődik ehhez a kérdéshez, hiszen a lelátón ülve hallgattam a szurkoló elégedetlenkedését, miszerint folyamatosan a középpályáról a védelemhez, míg a védelemtől Dibuszhoz került a labda. Eleinte borzasztóan zavart ez az értetlenkedés, de aztán megbékéltem vele, hiszen egy vérbeli Fradi-szurkoló egy valamit fogad el, az előrejátékot, azt, hogy megfélemlítjük, letámadjuk, földbe döngöljük az ellenfelet. Ebbe az eszmeiségbe látszólag nem fér bele a hátrapassz. A szurkoló őrködik az eszme felett.

 

Alapvetések

Mi a stílus? A stílus a játékfelfogás képi megjelenítődése a pályán.[1] Megmutatja azt, AHOGYAN gondolkodom a futballról. A stílus olyan szervező elv, amely áthatja a futball alrendszereit (edzőképzés, játékoskiválasztás, utanpótlásképzés, stb). A stílus egy alapkő, amire a váradat építheted, egy ragasztóanyag, ami összetartja az egyes elemeket, és ha baj van, ez az a bizonyos kályha, amihez vissza lehet térni. Egy adott ~ bármilyen játékrendszerben le lehet játszani, és ez fordítva is igaz persze, egy adott játékrendszerben többféle stílus is megjelenhet. Annak meglétét nem mindig veszi észre az ember, azonban annak hiánya azonnal feltűnik. Leegyszerűsítve stílus akkor van, ha azt játszom holnap, amit ma. Napjainkra a korábban élő és virágzó (1900-as évektől 1960-ig) magyar futballkultúra kihalt, és néhány pislákoló lángon kívül hazánk klubjai útkeresésben vannak. A tradicionális egyesületek közül az MTK és a jelenlegi Ferencváros, ahol fellelhetők az egyes stílusjegyek.

 

Miben áll a Fradi-stílus?

"A Fradi-stílus nem más, mint a kombináció és lendület keveréke" - Mészáros "Dodó" József

Az identitás erőssége, a csapat kapcsolata a szurkolóival, a futball-filozófiai alapvetés, hogy a párharcokat megalkuvás nélkül megnyerjék a játékosok, illetve a rengeteg futás és akció.

A Fradi-stílus tartalmi elemei:

  •         küzdelem az utolsó percig
  •         soha meg nem alkuvó játék
  •         az ellenfél elbizonytalanítása, megfélemlítése
  •         kombinatív játék és egyenes támadás elemeinek ötvözése
  •         direkt futball

 

Aki Fradi-meccsekre jár, sokszor hallhatja, hogy „Tempó, Fradi!” vagy azt, hogy „Támadás”. Ezek a felkiáltások a közönség soraiból jönnek, ami bizonyítja, hogy a stílus legfontosabb őrei a szurkolók. Szinte kikövetelik a tradicionális mentalitást a Csapatból és hajszolják a gólok/győzelem felé. De mire is utal ez a szó, hogy „tempó”? Egyfelől arra, hogy a tradicionális Fradi-stílus egyik jellemzője a nagy intenzitású játék, az egyenes támadások, másfelől pedig arra, hogy, hogy addig cirkuláltatja a labdát, amíg nem talál megfelelő alkalmat (tempót) a védelmi vonal hosszú labdákkal történő áttörésére. Ehhez a középpályán kombinatív játékot játszik, míg a védelmi vonalat egyenes, gyors,lendületes támadásokkal töri át. Ezek a Fradi-stílus formai elemei röviden. 

Fradi-stílus Moniz és Doll alatt

Ricardo Moniz munkássága alatt romjaiból épült újjá szemvillanás alatt a tradicionális Fradi-stílus. Megalkuvást nem tűrő játék, folyamatos nyomásgyakorlás jellemezte a monizi Ferencvárost. Támadás, támadás és csak támadtás, nem egyszer teljesen kapu elé szegezve az ellenfelet. A holland mester pontosan tudta hova érkezett, tisztában volt a klubtradícióval. Csapatának gyengéje azonban pontosan ez a nyitottság volt. A mélyen ülő védelmek ellen sokszor tehetetlen volt a támadógépezet, és ezzel egyidőben a kontrákkal szemben is sebezhető volt a csapat. Végül az öltözőt is elveszítette, a vezetőséggel is megromlott a viszonya, így búcsúznia kellett.

2013. decemberében Thomas Doll váltotta a kispadon. A német mester a 2000-es évek német futballjának karakteres edzőegyénisége volt, komoly pedigrével, aki korábban a Hamburgot és a Dortmundot is irányította. Doll már korántsem engedte fel a játékosokat nyílt sisakkal. Stabilizálódott a védelem, miközben a támadó felfogás megmaradt. Hazai porondon igazán sikeres volt, hiszen bajnoki címet és három kupát ünnepelhetett a budapesti zöld-fehérekkel. Vesztét végül a sikertelen nemzetközi szereplés okozta.

 

Rebrov futballkoncepciójának gyökerei és a Fradi pozíciós játéka tempótámadással

Ahhoz, hogy a Mester karakterét, játékelképzelését meg akarjuk érteni, érdemes kicsit visszamenni az időben.

„Természetesen Lobanovszkij volt az, akitől a legtöbbet tanultam. Ő volt a legtöbbet az edzőm és ez egybeesett a karrierem legsikeresebb időszakával is. Nekem ő a csúcs.” – Sergiy Rebrov

 Valerij Lobanovszkij a Dinamo Kijev legendás játékosa és edzője, a nevéhez fűzhető elsőként a futball tudományos megközelítése, a “patikamérlegen kimért” foci. A futball számára nem az egyénekről szólt, hanem az egyének kombinációjáról. Megalkotta a futball rendszer/alrendszer alapú megközelítését, melyben a 22 játékos az alrendszer elemei. Úgy vélte, hatékonyságuk mértéke felülmúlja alkotóelemek hatékonyságának összegét, azaz a Csapat több, mint a játékosok teljesítményének summája. Lobanovszkij bizonyítékokat akart, számokkal alátámasztott tudományos bizonyosságokat.

Ez a gondolatiság jelenik meg Rebrov játékfilozófiájában is, hiszen alapelvekben, koncepciókban gondolkodik, kollektivitást parancsol és a szervezettséggel párosuló fegyelmezettségben hisz. [2]

A Ferencváros pozíciós játékot játszik, tempótámadással. A labdán keresztül igyekszik irányítani a  játékot, és a területek menedzselésére kiemelt figyelmet fordít. A pozíciós játék fontos eleme az erők egyenlő elosztása a pályán, ehhez pedig elengedhetetlen, hogy a játékosok fegyelmezetten vegyék fel pozíciójukat a pályán, megtartva a csapat szerkezetét mind támadásban, mind pedig védekezésben. A hátrapasszok is ezt a cél szolgálják: időt és területet nyer vele a Fradi ahhoz, hogy a legmegfelelőbb pozíciót tudja felvenni minden játékosa támadás megindításához. Az egyes labdarúgók és csapatrészek közti távolság kiemelt jelentőségű a területek kontroll alatt tartása szempontjából.

 

A tempótámadás fázisai:

  1.   labda biztos helyre juttatása
  2.   támadó alapfelállás felvétele
  3.   tempókeresés
  4.   tempófogás
  5.   rajtaütés

 

Az 1. pont a labdaszerzés utáni első fázis. Miután a Fradi megszerzi a játékszert, igyekszik - akár hátrapasszok árán is - biztosítani a labda kontrollját, biztonságos helyet/helyzetet teremteni a következő lépéshez a tamadásépítésben. Elkezdődik a labda cirkulációja.

 

A visszafelé történő passzok azt szolgálják, hogy a csapat időt és teret nyerhessen a 2. fázishoz, azaz a támadó alapállás felvételéhez. Ebben a fázisban körbe-körbe jár a labda, sok az oldalpassz, oldalváltás, melyet az ellenfél tolódással lekövet, azonban ezzel egy időben kimozdul egyensúlyi helyzetéből. Fontos szerepe van ebben Igor Haratinnak, aki beállósként összekötő kapocs a védelem és a középpálya között. Gyakran visszahúzódik a két védő közé, melynek az a jelentősége, hogy plusz passzopciót biztosít a labdakihozatal során (salida la volpiana)[3], biztosítva  a labda szabad áramlását. Hátránya azonban az, hogy viszont ezzel kizárja a lehetőségét egy felé irányuló felpassznak. Sokszor indokolatlanul lép be a Blazic és Dvali/Kovacevic/Frimpong közé, így csak horizontálisan vesz részt a játékban, míg vertikális passzopcióval segíthetné a labda előrejutását, - megtartva alappozícióját.

 fradi3.png

 

  1. Ábra: Haratin visszahúzódva a középső védők közé passzopciót biztosít a labdakihozatal során

 

Ez összekapcsolódik a 3. szakasszal, a tempókereséssel. Ezen a ponton kapcsolom ide azt az alapvetést, miszerint a középpályán kombinációs játékot játszik a Fradi. Egyben megjegyzem, hogy Sigér és Somália technikai képességei erősen behatárolják a kombinatív játék lehetőségeit. Amikor a középpályások vagy a belső védők alkalmat látnak, főként a széleken induló “futók” megjátszásával igyekeznek áttörni az ellenfél védelmi vonalát. Ez a fajta ún. egyenes támadás a tradicionális Fradi-stílus jellegzetes eleme. Ebedli anno mélységi indításokkal hozta helyzetbe Nyilasit. A szélső védők /Lovrencsics,Botka, Heister, Civic/ felfutásaikkal tovább erősítik a széleken történő támadásvezetést. A szélső bekkek előretöréseinek az biztosít szabad területet, hogy a tükörszélsők (Tokmac,Uzuni, Mak, Isael, Zubkov) befelé húzódva a félterületeket támadják, ezzel egyrészt free space szabadul fel Lovrencsics és Heister számára, másrészt a kapu felé mozgó szelsők segítik a kapu előtti   (gólveszélyes) területek túltöltését. 

 fradi.jpg

  1. ábra : szélső védők bekapcsolódnak a támadásokba, a két tükörszélső a félterületek felé mozogva teret nyit a felfutóknak

 

 A végső fázis a rajtaütés. A széleken elrobogó védők vagy tükörszélsők előszeretettel lövik a kapu elé a labdákat Bolinak vagy Baturinanak, vagy közvetlenül támadják a kaput szélről indulva a félterületeken. Ez eredményezi azt, hogy a legtermékenyebb játékosok a szélsők, elég ha csak Tokmac vagy Uzuni góljaira gondolunk. 

 fradi2.jpg

  1. 4-2-3-1

 

Összegzés

Sergiy Rebrov kinevezésével megérkezett a Fradiba a vérprofizmus. Nincsenek szent tehenek. Akik nem illettek az elképzeléseibe, azoktól szemrebbenés nélkül megvált. Ha a cél és a meccstaktika megkívánja, Haratin is padra kerül. Bebizonyosodott, hogy európai mércével mérve is modern, eredményes és stílusos csapatot képes felépíteni. Elveihez mindenkor hű, nincs megalkuvás. Számomra Rebrov Fradija felidézi a tradicionális stílust, annak szàmos eleme fellelhető, és modernizált formában tárul elénk. Valami ilyesmi újragondolását várom a magyar labdarúgásban a Duna-menti iskolának. 

 

Felhasznált irodalom:

[1] Ferenczi Attila: Alapok, http://footballtrainer.hu/ffc/

[2] Militár Iván: A Ferencváros játékstílusa Rebrovval – A Pozíciós Játék kocepciója,https://locationfootball.wordpress.com/2020/06/24/a-ferencvaros-jatekstilusa-rebrovval-a-pozicios-jatek-kocepcioja/

[3] John Müller: LET’S TALK ABOUT THE SALIDA LAVOLPIANA,https://theoutfield.org/2020/02/26/lets-talk-about-the-salida-lavolpiana/

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://11kezdo.blog.hu/api/trackback/id/tr5216347516

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Balu1899 2020.12.29. 13:00:59

Helló Miki!
Nagy örömmel olvasom ezeket, mert bár nem mindenben értek egyet Veled, de így is sokkal több tudás van benne, mint a nagytudású tv-s szakértőkben.
'Mé' hátra passzolunk' felkiáltás akár tőlem is jöhetett volna sok-sok Fradi meccsen, ami a Rebrov érát illeti. Számomra a Fradi stílushoz, amin én felnőttem a 80-as, 90-es években, a legjobban a Moniz féle játék hasonlított. Nem véletlen szerették annyira a szurkolók, beleértve a legszélsőségesebbeket is.
Tény, hogy eredményesség tekintetében a védekezés hiánya miatt nem tudott kiemelkedőt alkotni, de olyan győzelmeket élhettünk meg (videoton, Diósgyőr elleni idegenbeli meccsek, vagy a Pécs és a lilák elleni hazaik), amelyek már-már a gyerek/fiatalkorom katarzisára emlékeztettek. És, ha vesztettünk is, általában akkor is taps járt a fiúknak a meccsek után. A végére aztán sajnos sok minden megváltozott és kicsúszott a faszi lába alól a talaj minden tekintetben.

De térjünk rá Rebrovra. Tény, hogy eredményei alapján az utóbbi évtizedek egyik, ha nem a legjobb Fradi edzője. Még akkor is, ha ilyen mértékű anyagi támogatást senki korábban nem kapott. Más kérdés, hogy valószínűleg, hogy nem is volt rá érdemes. Tehát elismerem az eredményeit és az edzői kvalitását.

De a csapatunkkal szerintem egy totális célfutballt valósít meg. Ezt a nemzetközi mezőnyben talán (majd később kitérek rá, hogy miért talán) el is fogadnám, de a hazai meccseken nekünk mindenkit bele kellene döngölni a földbe. Ilyen költségvetéssel és játékosállománnyal, még dupla terhelés mellett sem lehetne kiizzadni 1 gólos sikereket nevesincs falusi csapatok ellen. Vagy a videoton ellen kontrára játszani idegenben.
Az odáig rendben van, hogy felvesszük a támadó alakzatot és keressük a tempót (sic!), de ezt közel sem a mindent elsöprő elszántsággal, megalkuvást nem ismerő küzdőszellemmel tesszük legtöbbször. Meg lehet nézni, hogy egy igazi támadó csapat hány játékossal érkezika 16-oson belülre, amikor a szélen elmennek, és mi a helyzet nálunk. Nekem inkább az egyik kedvenc külföldi csapatom (Atletico) utóbbi éveire jellemző Simeone stílusára emlékeztet, amit játszunk. (Az első éveiben Ő sem volt ennyire deffenzív.) Ez persze lehet a minőség hiánya, de ez a kifogás max nemzetközi szinten áll meg.

Sokan mondják, hogy kettős terhelés, meg beállnak védekezni ellenünk a csapatok stb stb. Ez igaz. De tessék megnézni a Fradi stílushoz hasonlító támadó futballt játszó külföldi nagycsapatokat (szerintem Klopp miatt ez leginkább manapság a 'Pool). Ők hármas, negyes terhelésben vannak és meg lehet nézni miként játszanak, dominálnak 90 percen keresztül. Tudom-tudom, ott mekkora a költségvetés, milyen játékosok játszanak stb stb. De ők nem is a világverő Mezőkövesd, Kisvárda, Felcsút csapatát kell, hogy kétvállra szorítsák. Ráadásul teszik ezt mostanában úgy, hogy a fél kezdő sérült és tarcsik játszanak.

Szerintem csapatunk tengelyéből hiányzik a kreativitás (ezt Te is írtad) és a mindent elsöprő lendület, feltétel nélküli támadójáték (nem, nem a védekezés elhagyásával, bár régi közhely, hogy a támadás a legjobb védekezés). Sokszor túlbiztosított felfogásban és nemzetközi szinten önbizalom nélkül játszunk.

Például meg lehet nézni, hogy miként játszik kis spanyol, vagy angol csapat a nagyok ellen. Milyen felfogásban és hittel. Persze, legtöbbször kikapnak, de főleg hazai pályán nyílt sisakkal nekimennek és néha-néha el is kapják a nagyokat. Pl. költségvetés szintjén egy Eibar, Elche (és társai) nem hinném, hogy magasabb költségvetéssel rendelkeznek, mint mi. Sőt, szerintem játékban is pariban lennénk velük. De ahogy ők minden évben egy-két nagyot elkapnak, nekünk esélyünk sem volt arra, hogy a csoportunkban a Barcát v a Juvét megcsípjük. Pedig régen voltak ennyire szar formában ezek. És most nem azt mondom, hogy domináljunk, de gyáva népnek nincs hazája. És szerintem ez hit és a támadó játékfelfogás kérdése. Ami a Fradi stílus alapja volt évtizedeken keresztül.

Természetesen értem az eredménykényszert, de akkor hagyjuk a Fradi stílust, mert azzal a Celtic ellen nem biztos, hogy továbbmentünk volna. Azt is elfogadom, hogy mekkora dolog volt bejutni a BL-be, de akkor miért játszottunk görcsösen, ha ott már túlteljesítettünk a bejutással is. Azt sem értem, h miért örült minden játékos és vezető a két nagycsapatnak. Nekünk coefficiens pontok és pénz kellene. De, ha már örülnek, akkor játszanak felszabadultan.

Végül, jó lenne, ha futball utáni másik kedvenc sportágamról, a magyar női kéziről is írnál.
Miért van az, hogy junior szinten lenyomunk mindenkit, aztán felnőtt korban betli?
Mennyire szolgálja a magyar kézi érdekeit a győri, veszprémi, szegedi modell?
Volt-e feszültség a győr mocskos húzásai miatt a válogatotton belül? Tényleg ennyire jó cimbik a győri és Fradi játéosok és edzők? Az mksz a magyar női kézilabda, avagy a győr érdekeit szolgálja?

Balu
süti beállítások módosítása